zöldtető, zöldhomlokzat, hősziget effektus,zöldfelület

Klímaváltozás – szemléletváltás szükségszerűsége a városépítésben

A globális felmelegedés kockázatainak hatásaira a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003 júniusában hároméves kutatási projekt indítását határozta el, a hazai klímapolitika – elsősorban az alkalmazkodásra való felkészülés –tudományos megalapozása érdekében. A program: „ A globális klímaváltozás hazai hatásai és az arra adandó válaszok”; a munka során a három kulcsszó (VÁltozás – HAtás – VÁlaszadás) első szótagjaiból képezett„VAHAVA projekt” néven vált közismertté. A projekt elsődleges célja: az eddigi tapasztalatok értékelése, a valószínűsíthető globális klímaváltozás negatív, esetleg pozitív hatásaira való felkészülés, a különféle károk megelőzése, mérséklése a helyreállítás előmozdítása érdekében

A program hiányossága, hogy nem veszi figyelembe a már napjainkban bekövetkezett lokális, nagyvárosi klímaváltozást. Szomorú tény, hogy a klímakutatók szerint a XXI. század végére prognosztizált 1-6 Celsius fokos átlagos felmelegedés, a többmilliós nagyvárosok túlépített központjaiban mára nemcsak elérte, hanem néhol több fokkal meg is haladta ezt a kritikus értéket. E tendencia alól Budapest sem kivétel, a belváros hőmérséklete néhány fokkal magasabb a perem kerületekénél.
Oka a „hősziget effektusra” vezethető vissza, amely különösen nyári napokon veszi igénybe az ott lakók szervezetét. A nappali forróságot az épületek éjszaka sugározzák vissza, melynek következtében szinte elviselhetetlen a hőség, nagyban megterhelve az emberek közérzetét, pszichéjét. Ez átlagon felüli stressz-terhelést jelent a lakosság többségének. Felmérések alapján megállapítást nyert, hogy a napi átlaghőmérséklet 5Celsius fokkal történő növekedése szignifikánsan, 6%-kal növeli az összes halálozás kockázatát. 1992 és 2000 között hat "hőhullám" érte hazánkat, hatásukra 14-52%-al növekedett meg az elhalálozás.

Nyugat-Európában 2003-ban, az augusztusi 40Celsius fok fölötti hőség 15 000 ember halálát okozta. Hasonló hőhullámokkal a jövőben Magyarországon is számolni kell.

Rontja a helyzetet, hogy a lehullott csapadék jelentős részét a csatornák nyelik el, ugyanis nyaranta a sivatagihoz hasonló száraz levegő enyhítésének egyetlen természetes módja, a párologtató felületek megnövelése.
A párologtatás hőelvonással jár: 1kg víz elpárologtatása annyi hőt tud elvonni a környezetéből, amely képes kb. 2 Celsius fokkal lehűteni 1 000 m3 levegőt. Budapest belterületén a sűrű beépítés, a kevés vízmegtartó zöldterület hiányában, a tömeges esőelvezetés miatt a párolgás kb. csak negyedannyi hőt von el egységnyi területről, mint a város környékén.

A belvárosok elviselhetőbbé tételének leghatásosabb módja, a zöldfelületek növelése, az inaktív területek növénnyel borítása.

A zöldtető, a zöldhomlokzat településökológiai szempontból aktív felület, amely a környezetét a növényzet fiziológiai-biológiai folyamatai, azaz kondicionáló hatása révén előnyösen alakítja, módosítja. E biológiai értelemben vett kondicionáló hatás nagysága, azaz a zöldfelület településökológiai teljesítőképessége az adott területen lévő növényzet tömegétől, fajtaösszetételétől, térbeli elrendezésétől függ.
A párologtató, asszimiláló effektív növényfelület az állománytól függően az alapterület nagyságának a többszöröse is lehet. Pl. egy rendszeresen nyírt gyep 1 m2-en lévő levélfelülete kiterítve 4-5 m2-t tesz ki, addig egy 40-60cm magas, kaszálatlan rét esetén 220-240m2 levélfelületet mértek 1 m2-en.
A forróság elviselhetőbbé tételéhez a légkondicionálás önmagában nem elég.
A légkondicionáló berendezések az épületek belső hőjét, és a saját maguk működtetéséhez szükséges hőt az utcára juttatják, azaz tovább fűtik a környezetet, növelve a város felmelegedését.

Átfogó megoldást, csak a városi zöldfelületek növelése jelent.

A növényi légzés ugyanis hőelvonással jár, hűti a környezetét, jelentősen javít a mikroklímán.
A japánok a tetőkertek ezen előnyös tulajdonságára alapozva, Tokióban 2010-ig 2000ha zöldtetőt szándékoznak építeni, így kívánják mérsékelni az elviselhetetlenül forró nyári éjszakákat.

A zöldtetők további előnye, hogy hősugárzás elnyelő képességük révén nagyban csökkentik a felfelé ható termikus hő-mozgást, amely a városközpontok felett kialakuló egyre gyakoribb heves zivatarok kiváltója.

A klímaváltozás velejárója a szélsőséges időjárás, az extrém csapadék, a rövid idő alatt hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esővíz. A fővárosi csatornarendszer elöregedett, és nem az özönvízszerű trópusi viharokra lett tervezve. A kevés vízelnyelő nem tud megbirkózni a nagy burkolt felületekről hirtelen lezúduló hatalmas víztömeggel.

Ha a lehető legtöbb tetőt zöldfelülettel látnánk el, a csatornákat terhelő csúcsidőszakok nagyon jelentősen csökkenthetők lennének.
A Bajor Szőlészeti és Kertészeti Intézetben Veitshöchheimben folytatott kísérletek során megállapították, hogy már egy 10cm vastag, sekély réteg felépítésű, 1 kN/m2 (100 kg/m2) tetőterhelésű zöldtető is körülbelül 70%-kal csökkenti az elfolyó csapadék mennyiséget. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 20 l/m2 intenzitású eső esetén 15 perc alatt a zöldtetőről egyidejűleg csupán 6 l/m2 jut a lefolyókba. A tetőről lefolyó csapadékvíz csúcsidejének csökkentése mellett, a zöldtetők a csapadékvíz nagy részét tárolni is képesek úgy, hogy az nem is jut el a csatornarendszerbe, hanem párolgással visszakerül a természetes körforgásba.

A fenti tények ismeretében, a városépítőknek és jogszabályalkotóknak felelősségteljesen kell meghozniuk döntéseiket.
Szemléletváltozás szükséges, a városépítészetnek a fenntartható fejlődés érdekében teljességgel integrálnia kell a zöldtetőket és zöldhomlokzatokat, mint a legkézenfekvőbb megoldást.

Növelni kell a párologtató felületeket, a szökőkutak számát.
A belvárosi udvarok és homlokzataik számos kiaknázatlan lehetőséget nyújtanak a zöldesítésre. A lapos tetejű épületeken utólag is építhetők extenzív zöldtetők. A panel rehabilitációs program keretében, a tetőfelújítások elválaszthatatlan részévé kell tenni az extenzív zöldtetők létesítését, amelyek nemcsak megvédik a szigetelést, hanem kiegészítő hőszigetelést adnak.

Remélem, hogy e népgazdasági és társadalmi érdekek, az aktuális építési törvénymódosításokban súlyuknak megfelelően kerülnek megfogalmazásra.

Bellavics László

A cikk az Építéstechnika 2007/2-3. számában jelent meg. PDF formátumban ITT nyitható meg.